Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Álommegvalósítás Florcsi módra

2018.08.21

Szerdán barátnőmmel, Trisszel kimentünk a reptérre Forma 1-es pilótákat vadászni és egész sikeres napot zártunk.

Fél 11 körül kiértünk a reptérre. 3 óra várakozás után végre megjött az első versenyző, az F2-es Dorian Boccolacci. Trisz nagyon megörült, mivel imádja Boccolaccit. Ericsonra várva összeismerkedtünk egy Gasly rajongó lánnyal, Lillával, aki becsatlakozott hozzánk a várakozásba. Ericsonnak már fél 3-kor bent volt a gépe, de Ő három-kor még sehol sem volt. Már az ajtóban ültünk. 3 óra után egy kicsivel végre megérkezett Ericson. Amint megláttam, felpattantam, azt kiáltva, hogy „Marcus!" és nagy örömömben majdnem elestem, Ő pedig mosolyogva nézte a jelenetemet. Nagyon sokan körbevették, de két képet is tudtam vele készíteni. Ezután ismét jött egy 3 órás várakozás. Épp a csajokkal beszélgettem, mikor megláttam egy másik F2-es versenyzőt, Nyck de Vriest, így őt is elkaptam egy szelfire. Körülbelül egy órával később megérkezett Esteban Ocon és Pierre Gasly. Azt hiszem én voltam az első, aki képet készített Estebannal. Aztán jött Trisz, aki miután készítettem róla képet Estebannal és Esteban aláírt neki egy képet, a vállamra borulva zokogott, majd ezt látva Esteban visszafordult, mosolyogva megsimította Trisz vállát és mondta Neki, hogy „Not cry". Aztán Lillát is lefotóztam Gaslyval és én is csináltam vele egy szelfit. Kicsivel később megtudtam, hogy az én legnagyobb kedvencem, Carlos Sainz a 2b terminálon már lelépett, így mi is elindultunk haza és megbeszéltük, hogy csütörtökön megyünk szállodázni is.

1534884402166.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csütörtökön reggel fél 9-re kimentünk a szállodához, abban remenykedve, hogy ott majd meglelem Carlost. Kint volt két szállodás emberke, egyikük megkérdezte, hogy: 

-Kire vártok, gyerekek?

-Reménykedem, hogy itt szállt meg a kedvenc versenyzőm 

-Hát itt csak egy versenyző szállt meg, az is most megy el

Leültünk egy padra, közben pedig Trisz tartotta bennem a lelket, hogy biztos itt van Carlos. Aztán újra odament hozzánk a bácsi és megkérdezte:

-Hogy hívják?

-Carlos Sainz. 

-Itt van. 

-Ezaz! 

-De csak a fia. 

-Ő kell nekem! 

-Jó, de ne rohanjátok le és nem mondtam semmit! 

-Rendben, köszönjük szépen! 

Fél 10 körül kijött Carlos. Trisz lefotózott vele, megöleltem, majd elvette a zászlóm, kérdezte hogy hívnak, könnyezve mondtam, hogy Flóra, megkért, hogy betűzzem le, alig bírtam lebetűzni a nevem a sírástól, majd miután névre szólóan aláírta a zászlóm még egyszer megöleltem, aztán beült a kocsiba és mielőtt elindult volna, lehúzta az ablakot és megkérdezte, hogy ott leszek e hétvégén, mondtam, hogy sajnos nem, Ő pedig mosolyogva mondta, hogy „Thanks for the support" aztán elment, én meg a Nyugatiig bőgtem.

Aztán visszamentünk a reptérre a magán részhez. Először Lewis Hamilton érkezett meg. Szinte mindenkivel fotózkodott és mindenkinek türelmesen aláírt. Hamilton után jött a csapattárs, Valtteri Bottas, majd egyszerre érkezett meg a két Ferraris, Sebastian Vettel és Kimi Raikkönen. Seb is próbálta mindenki kérését teljesíteni, Kimi viszont nem volt valami aktív, aláírt pár képet, néhány emberrel készített szelfit, aztán elment. Összebarátkoztam egy Alonso rajongó lánnyal, Krisztivel, aki már 14 éve szurkol Alonsonak. A Ferrarisok után végre megérkezett a gyerekkori hősöm, Fernando Alonso. Kriszti már akkor sírt, mikor meglátta Nandot, majd miután csinált vele képet, már zokogott. Miután nekem is sikerült a kép Nandoval, Krisztivel egymást ölelgetve sírtunk. Aztán pedig boldogan elindultunk haza.

1534884589466.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

El sem hiszem, hogy 3,5 év után végre találkoztam Carlossal és valóra vált életem legnagyobb álma, valamint 10 év után végre a gyerekkori hősömmel, Nandoval is találkoztam. 

Azt gondolom, hogy abszolút megérte  1 órán keresztül Carlosra várni a szállodánál és a reptéren Nandora is. Szerintem két nagyon sikeres napon vagyunk túl, mert akikkel nagyon szerettünk volna, azokkal találkoztunk, ráadásul új barátokat is szereztünk. Fantasztikus két nap volt, jövőre újra megyünk.:)